FALUHELYI KRISZTIÁN - Most kezdődik a, most kezdődik a...

A TranzDanz Bankettje akár a két évvel korábban bemutatott Tranzit ikerdarabjának is tekinthető. Mindkettő az embert, világban való helyzetét és a lét értelmét vizsgálja. Csakhogy míg a Tranzit a téma patetikusabb megközelítése, addig a Bankett visszarántja a nézőt a földre, és az embert kisszerűségével és nevetségességéve szembesíti. Ennyiben (és csakis ennyiben) az előbbi a téma tragikus, a másik pedig komikus megközelítése.

A terembe lépve még elcsípjük a bankett előkészítő munkálatait: a takarítást, a szereplők bemelegítését és feszült várakozását a színpad szélén, és a legvégső simításaikat a toilettjeiken. Mire az utolsó néző is helyet foglal, addigra már mindegyikük készen áll arra, hogy teljes valójában is megmutassa magát. Az előadás során mindvégig figyelemmel kísérhetjük a szereplők átöltözéseit - e gesztus keretezi a színpadi történéseket: hangsúlyozza, hogy itt szereplésről, játékról van szó.
A teret hátul - a God is a DJ szlogen jegyében - egy discjockey pult uralja, s ez jelentős mértékben hozzájárul a darab hangulatához. A DJ ugyanis korántsem illeszkedik olyan szervesen a nép mesék és mítoszok világának archetipikus figuráihoz, mint korábban a hegedűs alakja a Tranzitban. Nincs azonban szó éles kontrasztról sem. A Bankettben sajátos egyvelegben forrnak össze a különböző népzenei motívumok és dallamok az elektronikus hangszerelésseI, a DJ alakja a népmesei figurákkal, illetve a néptánc alapú elemek a kortárs tánctechnikákkal. A korábbi darabokhoz képest a TranzDanz újabb előadásainak zenei világa a hagyományos hangszereléstől egyre inkább eltávolodik az elektronikus újrakeverés felé, így már nemcsak a koreográfiát jellemzi egyfajta eklektika, hanem a zenei síkot is.. E keveredés azonban nem jelent felhígulást - ami gyakori velejárója a népi kultúrát modern köntösbe öltöztetni akaró törekvéseknek -, és nem kultúrpesszimizmusból fakad, sokkal inkább a hagyomány újraszervezéséről, újraszerveződéséről szól.
A felütés a Tranzit divatbemutatóra emlékeztető keretét idézi, de most ennek jegyében is folytatódik az egész előadás. A Bankett ironikus-groteszk mozgás- és gesztusvilága is ismerős a korábbi darab keretéből és annak második feléből. A koreográfus mindkét alkotásban vaskos humorral illeti az emberi kicsinyességet és kisszerűséget. A Bankettből hiányzik a Tranzit nagy formátumú íve, s e nélkül, a magamutogató, egocentrikus, mulatozó figurák már nem annyira az ember sebezhetőségére és esendőségére, hanem sokkal inkább nevetségességére mutatnak rá. Ugyanazok az angyali-ördögi figurák, amelyek a korábbi darabban a részvétünkre pályáztak, most nevetést váltanak ki belőlünk.
A bankett során a zenei és a színházi műfajok egészen széles arzenálja vonul fel: a magyar, cigány, balkáni motívumokat idéző népdaloktól a revün és az áriákon át egészen a bluesos hangzásig. Mindezek azonban - DJ Palotai elektronikus hangszerelésében
és újrakeverésében, illetve a táncosok gesztusainak hatására önmaguk paródiái lesznek. A Bankett profánabb megközelítése a színvilágban is jelen van: a Tranzit fehérjét és annak különböző árnyalatait itt a fehér és a fekete, pontosabban a fény és a sötétség kontrasztja váltja fel. A fekete kosztümöket harsány és hivalkodó arany kiegészítők teszik teljessé. A jelmezekben is megfigyelhető a fent említett eklektika: a szárnyacskák a mesék, mítoszok és a legkorábbi képzőművészeti ábrázolások világában is fellelhető "angyali" jegyek, míg a neccharisnyák, a szőrmék, a műbőr anyagok, a csillogó kiegészítők már a pop-kultúra "démoni" figuráit idézik.

És bár a néző kívülről szemléli e figurákat, hiszen a komédia - a klasszikus elgondolások szerint - így tud felszabadultan megnevettetni, ez korántsem jelenti azt, hogy egy-egy pillanat erejéig ne ismerhetne bennük önmagára. Hiszen Kovács Gerzson Péter is így beszél róluk: ,ők az én közelmúltam (és közeljövőm) szereplői; És ez a Délhez, Északhoz, Kelethez, Nyugathoz kötődő KÖZÉP és a mesék, a mítoszok... a valóság..."

BANKETT (TranzDanz, TrafóKortárs Művészetek Háza)

ZENE: DJ Palotai. JELMEZ: Szűcs Edit.
KOREOGRÁFUS, RENDEZÖ, LÁTVÁNYTERVEZÖ: Kovács Gerzson Péter.
ELŐADJA: Gera Anita, Kántor Kata, Venekei Marianna, Kocsis László Szúnyog, Kun Attila, ifj. Zsuráfszky Zoltán.

2006. DECEMBER SZÍNHÁZ XXXIX. évfolyam 12. szám